Fox Glacier ("rókagleccser")

Mivel a gleccsersétám már le volt foglalva szerdára, így még a rafting után elindultam, 400 kilométer. Kicsit sajnáltam, hogy a fele ennek már sötétben volt, biztos sok szépet kihagytam, de mivel az út végig a tengerparton vezetett, így azt még világosban elkaptam. Talán mostmár sikerül úgy időzítenem a többi utat, hogy mindig világosban menjek.

Egy dolognál álltam meg, az úgynevezett Pancake Rocks-nál (palacsinta kövek), amik ilyen rakott palacsinta szerűen alakultak ki. Mivel már sötétedett, nem tudtam jó képet csinálni, meg nagyon nem éreztem át a nagyszerűségét, de jólesett megállni vezetés közben.

A szállás Fox-ban (a név nem a rókából jön amúgy, hanem valami 19. századi fazon vezetékneve) egy nagyobb backpacker volt, telefonon foglaltam helyet, mert későn értem oda. A recepciós aszonta hagy egy cetlit, hogy hol a szobám, stb. Hát ez nem történt meg, de sok üres hely volt, így fogtam magam és kerestem egy ágyat, ahol tudtam aludni. Jó társaság gyűl össze, beültünk a helyi kocsmába egy sörre, aztán másnap többen is közösen mentünk az egész napos gleccsersétára. 

Reggel 9-kor indult a túra, baromi sok felszerelést osztogattak (hátizsák, esőkabát, vízálló nadrág, meleg ruha, sapka, kesztyű, bakancs, jégjáró cipő…) Ez elég sokáig elhúzódott, de aztán végre elindultunk, busszal a gleccser aljáig. Baromi érdekes jelenség ez az egész, alulról egy koszos havas sípályának néz ki, egy nagy jégtömbbel az alján. A guide-unk, egy helyi srác, elmondta, hogy 3 ilyen gleccser van a világon, ez, a Franz Josef (20 kilométerre északra innen) és még egy harmadik valahol. Hogy milyen? Hát van a tetején egy rohadt nagy terület, ahol évente 45-80 méter hó esik (kicsit durva….). De a terület nagyságához képest a folyam (13 kilométer hosszú), ahol a jég lecsúszik és elolvad elég szűk. Az nem derült ki számomra, hogy ez miért olyan jó, vagy miben nyilvánul meg a specialitása.

A gleccsert két oldalról is hegy/domb veszi körül, egyiken egy esőerdő, a másikon kopár sziklák. Nagy esőzések idején autó nagyságú sziklák is legurulnak a hegyen, egyszer épp a turisták útvonalára esett, de szerencsére épp nem volt ott senki.

Na szóval olyan 1.5 órát sétáltunk az esőerdőben felfelé, hogy a gleccserhez érjünk. Jó meleg volt, aztán ahogy kiértünk, a szél meg a jég miatt elég hűvös kezdett lenni, ezért jól felöltöztünk, ki mennyire. Felvettük a jégjáró tüskéket, és irány a gleccser. A túra első része a félnapos túrák útvonalával egybeesik, így itt a jégen lépcsők vannak vágva, amit minden nap a túrák alatt a guide-ok csinálnak, mert 1-2 napon belül elolvadna. Ja igen, a gleccser olvad, folyamatosan, az említett fenti területen a hó összesűrűsödik jéggé, aztán elkezd lecsúszni, és folyamatosan olvad. Kb. napi 10-15 centit azon a részen, ahol mi sétáltunk (kb. a feléig mentünk fel, ott van egy nagy törés, amit nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz lenne megmászni, mert tele van ilyen jégtörésekkel, ahova ha beleesik az ember, akkor valszeg nem jön ki).

A jobb részek a lépcsők után jöttek, ahol már csak úgy mentünk a jégen valamerre. A 8 fős csoportban volt két ember, akik elég lassúak voltak, főleg miattuk a guide folyamatosan törte a jeget egy csákánnyal, hogy tudjuk hova lépjünk, meg a tört jégen jobban fogott a cipő is. Én persze az „út” mellett mentem, kíváncsi voltam mennyire simán lehet sétálni a jégen enélkül, és persze sztem tök könnyű, de hát ez a túra mindenkinek jó kellett hogy legyen. Na mind1, ezzel nem vesztettünk sokat.

Kb. délben ebédszünet, a vitt kajánkat ettük meg a jégen. Azért amikor nem mozogtunk, jól áthűltünk, így nem húztuk sokáig a kajálást. A délután volt a legjobb része a dolognak, végre mentünk a legszebb helyek felé. Két jégbarlangon is átmentünk, a második valami hihetetlen szép volt. De kb. 1 hónap alatt mindegyik el fog tűnni, és valahol valszeg újak képződnek.

Kb délután fél 5ig voltunk a jégen, aztán vissza az esőerdőn keresztül a buszhoz, majd a városba, leadtuk a cuccokat, kaptunk egy elismervényt vagy mit, hogy megmásztuk a gleccsert, oszt kb. 6kor mentünk vissza a szállásra. Szauna, majd vacsi, aztán viszonylag korán mentünk aludni, azért fárasztó nap volt. Összességében ez volt az eddigi legjobb ilyen vezetett túra amit csináltam, maga a gleccser egy csoda, baromi érdekes, és hihetetlen szép a környezet.