Milford Sound #1

Na, hát a trip talán legtávolabbi pontjára készültem, Milford Sound-ba. Egy út vezet ide, egy nagy hegyet megkerülve. A tehetősebbek repülnek, egy gyors hajókázásért, sajnálhatják. Reggel felhívtam a céget, ahol a kajak-tripet lefoglaltam (állítólag ez a legjobb módja megnézni a helyet), mert elvileg csak én voltam azon a túrán, és egy emberrel nem indul. Mondták, hogy menjek be Te Anau-ban az irodájukba, és ott megdumáljuk. Ja és mellesleg közölték, hogy épp a nagy esőzések miatt le van zárva a főút oda, és egy kis kerülővel lehet bejutni. Kezdett rosszul kinézni a helyzet mikor megkérdeztem, hogy de ugye Milfordba nyitva van az út? Válasz: nem. Na mondom fasza, közben Queenstown-ban már épp nem esett, gyönyörű reggel, napsütés, erre én megyek oda ahol az út sincs… Nem túl jó időzítés, gondoltam magamban.

Na mind1, útnak eredtem, Queenstownban csak drágán lehet jól szórakozni, szal nem akartam tovább maradni. Te Anau-felé az út ok volt, semmi gáz, a végefelé tényleg volt egy kis elterelés, de ha 20 km-rel több volt így az út. Itt is tök jó volt az idő, szal kezdtek alakulni a dolgok. Bementem az irodába, ahol kiderült, hogy többen is feliratkoztak a túrára, szal indulni fog. Tök jó! Aztán bementem a tourinformba, ahol mosolygós felirat az ajtón közli, hogy nyitva az út Milfordba! Na mondom, ez tök király, de az eredeti terv szerint maradtam volna Te Anau-ban egy napot, körülnézni ott, de úgy voltam vele, hogy azt lehet visszafele is, és megyek amíg nem zárják le megint az utat.

Te Anau – Milford kb. 120 km, állandó táblára ki van írva, hogy kb. 2 órát azért rá kell szánni. Hmm mondom, milyen út lehet az. Aztán rájöttem, hogy nem az útminőség miatt tart sokáig… Kb. 100 méterenként meg lehetne állni, annyira hihetetlen az egész. Esőerdők, folyók, óriási sziklák, amikről sok kis vékony, de baromi hosszú vízesés zúg lefelé. Van pár kiemelt hely, ahonnan szép a kilátás, pl. az egyik a The Chasm nevű hely. Ez egy pár nagyobb vízesést jelent, melyek néhány sziklát évezredek óta csiszolnak. Tök jól néznek ki, hihetetlen hogy a víz ilyen simára tudja dolgozni a köveket.

Egy másik megálló, ahol csak egy völgyre van kilátás, nem amiatt volt érdekes. Van egy madár Új-Zélandon, egy papagájféle, nagyon veszélyeztetett faj, pár ezer van belőlük mindössze. KEA a neve. Már láttam egy discovery műsort róluk, ahol kajak mondom, ezek a legokosabb madarak a Földön. Különféle trükkökkel elrejtették előlük a kajákat (fiókba, átlátszó üvegbúra alá, stb.), de mindre gyorsan rájöttek. És amíg az egyik madárnak beletelt mondjuk egy percébe, mire rájött, a másik végignézte, és legközelebb ugyanazt a trükköt ő azonnal tudta, hogy hogy kell megcsinálni. Szal tanulnak is. Mindemellett arról híresek, hogy csak úgy kedvtelésből megrongálják az autókat (-: Bemutatták, hogy szétszedték az ablakok gumi tömítéseit, meg cipőket megrágnak, meg minden. Ja, és nagyon szépek. Kb. 40 centi nagyok, szárnyuk alatt pirosas színűek.

Na ebben a parkolóban megálltam, és a kocsitól fél méterre ott állt egy kea, vizslatva a kocsit. Kiszálltam, a madár nézi, ugrál kettőt a kocsi körül, és bámulja. Aztán rám néz, én meg őt nézem, fényképezem. Furcsállottam, hogy mit bámul, de aztán rájöttem. Elfordultam egy pillanatra, hogy csináljak egy képet a völgyről, mire visszafordultam már a visszapillantón dekkolt. Nézem, ő néz engem, mint egy gyerek, aki rosszaságot csinál, és nem akarja hogy lássák (-: Megint elfordulok, hát már a kocsi tetején csekkolja a gumit (-: Megint nézem, nem csinál semmit, tollászkodik, meg ilyesmi, de a kocsihoz hozzá se nyúl. Aztán beültem a kocsiba, hogy indulok tovább, madár még mindig fent. Egyszercsak lekukucskál az ablakban, csak így a fejét letolva. Komolyan, nekem kell egy ilyen otthonra (-: Kiszálltam megint, hogy levarázsoljam a tetőről, pár próba alatt nem jött össze. Na mondom, adok neki egy darab kekszet, az tuti leszedi. Hát leszedte. Sajnos csak később láttam, hogy nem szabad etetni őket, mert akkor nagyon emberhez szoknak, és nem tanulják meg, hogy a természetből éljenek.