Auckland

Eljött ez is, már az Északi Szigeten vagyok. Az első nap Aucklandben hosszú volt, mert azt hittem hogy kedden megyek Rotorua-ba busszal, de rosszul emlékeztem, de már felkeltem, összecuccoltam és elindultam a buszhoz, mire rájöttem félúton. De már nem volt kedvem visszafeküdni aludni, szal csak visszamentem a szállásra, hogy megbeszéljem a tulajokkal, hogy szerdán nem leszek, és kedden igen.

Nem nagyon tudtam, mit lehet csinálni itt, szal gondoltam elmegyek a városba sétálni, bóklászni, és kiderül mi érdekel. Itt is van bungy, egy hídon, ahonnan tök jó a rálátás a városra, gondoltam elsétálok oda, és megnézem. Láttam, hogy csinálnak „hídsétát”, mondom biztos dumálnak közben, meg minden, de nem azért terveztem. Aztán kiderült, hogy ez a túra az egyetlen módja, hogy a hídra gyalog felsétáljak, majd az is kiderült, hogy ezért 120$-t kérnek, szal gyorsan le is tettem rola (-:

A belváros, mint minden ilyen nagyvárosnál, tele magas irodaépületekkel. A város szimbóluma a 328 méter magas Sky Tower („ég torony”), mely szintén itt van. Itt volt egy másik dolog, ami érdekelt (volna), a skyjump vagy a skywalk. Az első a toronyból való ugrás, de nem bungy, hanem két dróton lecsúszva érsz földet – ez nem tul jo sztem, ráadásul drága. Na mondom marad a séta, ami a torony kb. 220 méteres magasságán lévő gyűrűn biztosítva megy a peremen. Mint kiderült, ez is drága, szal ezt is kihagytam. Mire ott tartottam volna, hogy na felmegyek a toronyba, elkezdett esni, szal ezt elhalasztottam szombatra.

A déli szigethez képest érezhetően büdösebb van, nagyváros, sok autó, stb… Ami viszont pozitív, hogy a nagyobb városi zöld parkokon kívül minden utca tele van fákkal, kivétel nélkül. Ez már Chch-ben is tetszett, de erre itt nem számítottam. Nem véletlenül van benne a világ legélhetőbb városai listájának TOP 5-jében (-:

Ami ezen kívül nagyon tetszett, az a campus. A belváros mellett van, nem túl nagy épületek, de sok. Az egyetemistákból sok van, és korán reggel már mennek órára, vagy spanolni a többiekkel, ki tudja. Azóta megnéztem, elég drága itt tanulni, kb. 4 millió forint a tandíj egy évre külföldieknek MSc-n, szal nem biztos, hogy idejövök, de jó lenne nagyon. Bár nem tudok statisztikákat, de rengeteg a japán, meg egyéb ázsiai, akár egyetemen, akár amúgy. Végülis közel van. Ami furcsa, hogy nem látni, hogy vegyülnének, mindenki a sajátjaival lóg.

Ebédre találtam egy kis koreai palacsintázót, ahol rengeteg diák kajált, gondoltam jó lesz, 3 dollárért nagyon finom ilyen töltött palacsintát adtak, én csirkés-sajtost választottam.

Az egyik ilyen papírpocsékló szóróanyagban láttam, hogy Új-Zélandi zenei hónap van, ami egy csomó programot jelent országszerte. Ami itt volt, kedd este, a komolyzenét népszerűsítő ingyenes koncert, amit az Aucklandi Filharmonikus Zenekar tartott a városháza termében. Általános suli óta nem voltam ilyen koncerten, szal gondoltam miért ne, kíváncsi voltam hogy megy ez itt.

3 darabot toltak, mind újzélandi eredetű. Az egyiket egy 16 éves írta, aki már most kezd elismert zeneszerző lenni. A másik kettőnek szintén voltak új-zélandi kötődései. Az egyik érdekessége a nemrégiben felújított orgona, melyben a mű szerzője játszott az orgonán. Beszélgettek is a fazonnal, aki elárulta, hogy 5000 csőből áll az orgona. Nemsoká beindítják az orgona-turizmust, ugyanis úgy építették át az egészet, hogy végig lehet sétálni a színfalak mögött, és látni az egészet. Kár, hogy még nem volt most, érdekelt volna. A harmadik darab tetszett a legjobban, ugyanis a kedvenc hangszerem volt benne, aminek nem tom mi a neve magyarul, angolul marimba, ilyen xilofonszerű, alul csövek, fa cuccokon kell ütni a golyófejű pálcákkal. Anno a Talamba koncerteken szerettem meg a hangját, és most azon kezdtem gondolkodni, hogy meg kéne tanulnom játszani rajta. Tök jó lenne. Erről eszembejutott, hogy remélem lesz nemsoká otthon Talamba koncert, tuti elmegyek (-:

Este vissza a szállásra, másnap Rotorua, mostmár tényleg.