"Búcsúköpés"

Már másfél hete itt vagyok, hihetetlen hogy repül az idő. Még szerencse hogy van hátra jó sok (-: Múlt héten sikerült zsinórban másodszor elvesztenem a magyar bajnokság döntőjét, de hát ez van, kárpótol az, hogy itt lehetek (-: (Azoknak, akik azt gondolják, hogy ez túl negatív hozzáállás: zsinórban másodszor is 2. lettem a magyar bajnokságon!!!!)

A hétvégén megint Golden Bay-en voltunk, a sziklamászás, kajakozás, döglés a parton természetesen most sem maradhatott ki. Szombaton délután leléptem a "Búcsúköpés"-hez, a helyiek Farewell Spit-nek hijják, de magyarul tök vicces (-: Ez a déli sziget legészakibb csücske, egy 30 km hosszú benyúlás a vízbe. A "külső" oldalán végignézve nem látszik semmi, arra van az északi sziget, de minden bizonnyal túl messze, vagy rossz a szemem, vagy balszerencsém volt mert ködös volt az idő, vagy a szél felfújta a homokot, vagy az északi sziget elsüllyedt. Nem tudom melyik az igaz. De a lényeg, hogy van elég látnivaló ott is.

A szélessége a köpetnek a hosszához képest elenyésző, lehet vagy 100 méter talán. "Belül" sétálva a parton minden tök normális, homokos tengerpart, fák, stb. Aztán egyszercsak egy kis domb emelkedik, amin felmászva gyakorlatilag sivatagi érzésem támadt (habár még sosem voltam sivatagban). Fújt a szél mint állat, folyamatosan alakítgatva az ezernyi homokdűnét. A homoknak tök jó mintázata van, hihetetlen hogy a szél mire képes. A legvégén a cuccnak van egy világítótorony, de egyrészt nem akartam 60 km-t gyalogolni, másrészt nem is lehet odáig elmenni gyalog - csak úgy lehet eljutni, ha befizetsz jó sok pénzt és egy dűnejáró csodamobillal elvisznek odáig. De igazából tök felesleges, mert így is király.

A másik oldalon (nem az öböl felé) iszonyat király hullámok voltak. (Sztem itt mindig nagyon erős a szél, a kutya nem fogja fel, és csak úgy átszánt az egészen.) Sétálgatok vissza a parton, majd észrevettem hogy olyan 20 méterre a vízben van egy kis dombocska, ahol kb. bokáig ér a víz. Na gondoltam besétálok. Hát egészen érdekes élmény volt, merthogy a nagy hullámok persze átestek ezen a kis dombon, szal folyamatosan balra mászott a víz. De annyira sekély volt, hogy olyan érzésem volt mintha a föld csúszna ki alólam balra. Persze ez valszeg senkit nem fogott volna meg ennyire, de én imádom az ilyesmit (-:

Már vagy 3 órája sétáltam, és egy tábla fogadott: parkoló balra 25 perc balra, Pillar Point 1 óra jobbra (az egyik magas pont, ahonnan szép a kilátás). Mivel nem volt nálam semmi innivaló (én hülye), ezért vacilláltam hogy menjek e még kilátni, de úgy voltam vele hogy mér ne. Kb. 40 perc volt néhány photostoppal., és totál megérte (lásd képek). Aztán visszafele aszittem eltévedtem, mert az út a birkák közt vezetett. De nem, arra kellett menni. (A birkák persze fostak, az egyik, mikor felemeltem a kamerát hogy lefotózzam, elrohant a csába - nem tom pedig honnan benne ez a reflex, nem hiszem hogy itt vadásznának rájuk d-: ).

Na végül visszaértem a parkolóba, bevertem 1 liter innivalót, majd elindultam vissza a nyaraló fele. A Pingvinben vacsoráztunk, helyi "specialitás" valami Taharuni Tower vagy mi - hát gyakorlatilag egy csirkemellel töltött hamburger (-: De tök jó volt, megérte. Aztán még este visszajöttem haza, mert vasárnap reggel játszottam Tantrixot.