Hanmer Springs és St. Arnaud

Hát, Hanmer Springstől többet vártam, bár nincs itt semmi, csak egy szabadtéri gyógyfürdő. De ez volt a cél, hogy oda elmegyek. Tök jó képek vannak róla a szórólapokon, olyan mintha a hegyoldalban a természetes tavakban döglődnének az emberek, meg minden. Szal vártam nagyon hogy kiáztassam magam (-:

A szállás az eddig a legjobb volt, annak ellenére hogy nem volt nagyon sok extra. A tulaj egy holland fazon, aki erre szenteli most épp az életét egy éve, hogy folyton ott van a hostelben (ő takarít, mos, stb.). A többi vendég nagyjából mind brit meg kanadai volt, nagyon jó fejek. 2 skóttal meg egy brittel másnap elmentünk a közeli hegyekbe az egyik erdei túrázást kiválasztva, kb. 4 óra volt. Ők még aznap leléptek Chch-ba, nekem meg nem volt kedvem továbbállni egyből a fürdő után, szal befizettem még egy estére.

A fürdőben csalódtam, de azért jó volt kikapcsolódni. Minden medence mesterséges volt, csak beleraktak pár sziklát. Volt 3 kis medence 40-41 fokos vízzel, 3 nagyobb 36 fokos és a többi meg mind hidegebb. Mivel este mentem (aszonták este tök jó, ami igaz is), ezért már hűvös volt a levegő, de nem volt zárt pihenő, így időm nagy részét medencékben töltöttem d-: A hely legnagyobb baja sztem hogy nagyon el van turistásodva, és ez a természetesség kárára történt. Van egy másik nem messze ettől a helytől, Maruia Springs, ami útba is esett, de nem akartam 2 egymást követő nap is fürdőzni, szal azt majd a következő trip során ejtem meg.

Másnap reggel elindultam St. Arnaud-ba, ami a Nelson Lakes nemzeti park egyetlen utcafaluja d-: Van 2 nagy tó, amiket hegyek vesznek körül. A szállás régen a „Yellow house” (sárga ház) néven futott, mindenki így ismerte, mivel nincs nagyon más a környéken, mindenki ott is szállt meg. Aztán megvette valaki, aki átfestette pirosra, valamint bazihosszú megjegyezhetetlen nevet adott neki. Nem tom megérte-e… De azért ott virít egy tábla, hogy a régi sárga ház d-:

Este lementem a tópartra, hátha van ott valami élet. Nem volt senki, csak egy német nő, aki ilyen világítós buzogányokat forgatott a levegőben. Tök jól tolta, aztán elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy már 3 éve itt él. Egyik évben a 3 nap karácsonyi banzáj után fogta magát, kilépett az állásából és vett egy repjegyet 3 hónapra dec. 27-én. Azért Új-Zélandra, mert volt ott egy földgömb és megnézte melyik a legtávolabbi pont d-: Valami kis faluban lakott, szal mindenki tudott róla, hihetetlennek tartották, hogy meglép a biztonságból ki a világba. Már otthon is motorversenyző volt, aztán mikor idejött elkezdett kiteszörfölni, ejtőernyőzni meg ilyesmi. Tök érdekes volt egy ilyen történetet hallani.

Másnap elmentem a Whisky vízeséshez, 45 méter magas és az alján van egy kis tó, majd elindul egy patak. A német nő mesélte, hogy a vízhozama nem túl nagy, éppenezért alá lehet állni d-: Na mondom ez kell nekem. Megérkeztem, a víz bazihideg, de én csakazért is felvettem a fürdőgatyám és megközelítettem az alját. Mikor aláálltam aszittem olyan lesz mint a dögönyöző a termálban, de nem, inkább szurkáló érzés volt, annyira szétoszlott a víz a levegőben d-: Na vagy két percig szivattam magam, aztán gyorsan megtörölköztem és felöltöztem.

Ez volt a kiskörút utsó állomása, délután az egyik ilyen bogyós kertnél ettem egy igazi gyümölcsfagyit (a szemem előtt tolták bele a gyümit a fagyiba, sose ettem ilyen jót), majd „hazamentem”.