2010. március 17., szerda

Kaikoura

Hát kezdem a vasárnap nap fekete pontjával, miszerint nem találtam F1es szállást…. A kocsmát győzködtem, hogy ugyan maradjanak már nyitva hajnal 3ig, de nem jött össze d-: Na mind1. Reggel megnéztem az eredményeket, talán jobb is, hogy nem néztem, csak felidegesítettem volna magam szegény Vettelen. Meg amúgy is uncsi lehetett, alig változott a sorrend.

Tegnap végül a youth hostelben aludtam, mert az volt az utolsó reménysugár a F1re, és ott adtam fel. A backpacker-ök sokkal jobbak, és még olcsóbbak is, szal valszeg nem sokat megyek azon kívül máshova. Tettem egy kört a „városban”, körülnézni mi van itt. Hát már itt is minden a turistákról szól, egy dolognak nem is álltam ellen: delfinekkel úszás. Jó drága volt, ezért bíztam benne, hogy legalább jó lesz.

8.30kor volt a check in, rohadt nehezen keltem fel, totál álmos voltam. Megkaptuk a scubadiver cuccokat (pipa, szemcsi, meg ruha), egy fél órás videos tájékoztató arról, hogyan lehet szórakoztatni a delfineket, és akkor nem mennek el, hanem játszanak „velünk”. Nézve a videót aszittem csak azért mondják, hogy jót röhögjenek, ugyanis az instrukciók: adjunk ki hülye hangokat, forogjunk körbe és csináljunk úgy, mint ahogy a delfinek. Na mondom király, majd mi is ugrálunk ki a vízből d-:

Na aztán irány a busz, majd a hajó. Aszonták olyan 25 perc és a delfineknél vagyunk, de kb. sztem volt vagy 45 perc. De ez tök oké, el is mondták előre. Merthogy úgy keresik őket, hogy megy a hajó, és szabad szemmel kiszúrják az óceánban ahogy mozognak. Hát sztem ez a tűt a szénakazalban kategória, de működik nekik napi 3x, szal lehet mégse d-: Várakozásaimat bőven felülmúlta a delfinek száma: ahelyett hogy vagy 30 lett volna, volt vagy 400 (a guide szerint, de tényleg rohadt sok volt). Ha a delfinekre gondol az ember, mindig a játékosság, az ugrálás ki a vízből meg ilyesmi jut eszébe. Hát az a durva, hogy ezek tényleg ezt csinálják. Iszonyat aranyosak, és csak úgy dobálják magukat, forgolódnak, bukfenceznek, stb. Aszonták azért csinálják, hogy lenyűgözzék egymást, de lehet hogy csak szórakozásból, vagy csak mert képesek rá. Mindenesetre elég király.

Aztán megálltunk ott, amerre tartottak, így a kolónia pont a hajó mellett ment el. Mi pedig bedobtuk magunkat a vízbe. A röhej, hogy ez a sok baromság amit mondtak, tényleg működik. Minden ember ott forgolódott a vízben, és a delfinek meg forogtak velünk, majd fél perc után úsztak tovább. Mikor felnéztem néha a víz fölé, hallatszott, hogy a sok hülye milyen hangokat ad ki (a víz alatt persze nem) d-: Aztán mikor már messze voltak, a hajóval utolértük, és még 2x úsztunk.



Végül még egy negyed óráig fotózgattuk őket, majd elindultunk vissza. Közben láttunk pár albatroszt (3 méter a szárnyfesztávolságuk), meg valami fókákat, akik épp jóllakottan döglöttek a vízfelszínen. Ja, egyébként a vízmélység ahol voltunk akár 1600 méter is lehet. Kicsit durva mikor belegondoltam, mennyi víz is az. Délután még átmentem egy backpacker-be, ahol volt szauna, így dögléssel telt a nap hátralévő része. Este még bementem a városba, toltam egy hambit, aztán még spanoltam a többiekkel egy kicsit. Következő állomás: Christchurch!

2010. március 14., vasárnap

"Kiskörút" #1 Marlborough Sounds

Na, elérkeztem első nagyobb körutam (kiskörútnak fogom hívni, mert a déli sziget déli része lesz a nagykörút) első állomására. A Marlborough Sounds fogalmam sincs micsoda magyarul, (nyilván Marlborough valami), de azért megpróbálom elmondani, mi az. Szal képzeljétek el, hogy van az óceán. És képzeljetek el egy csomó kis hegyet, tiszta zöld, nem túl magas. Na és ezek a hegyek nem zárják ki teljesen az óceánt, hanem így közéjük bejön a víz – szal, hogy szavakkal definiáljam a soundot: hegyek közt víz.

A látvány lenyűgöző. Alig lakják emberek a környéket, nincs itt semmi, csak 1-2 nagyobb turista központ. De egyébként az út ami visz oda olyan, hogy kb 1 km-enként van egy leágazás, ahol van egy lakóház. Persze jó kanyargós, a 30 km olyan hosszúnak tűnt, mintha vagy 100at mentem volna. Mikor odaértem, bepróbáltam a két olcsó szállást, hátha van még üres hely, de nem volt. Ekkor úgy döntöttem, hogy a kocsiban fogok aludni, ha már úgyis hoztam hálózsákot meg matracot (-: Előtte ott az egyik puccos helyen kajáltam (aszittem valami király grillezett paprikás cuccot rendeltem, de csak paprikával szórt steakburit adtak – ami egyébként tök jó volt, végülis azért rendeltem olyan amiről nem tudom hogy mi az, hátha találok valami jó kis helyit).


Másnap mikor felkeltem elmentem a Queen Charlotte trekken sétálni egyet, az egész 70 km lenne, de annyit azért nem volt kedvem, majd valamelyik másik ilyenen egyszer. Végülis kb. 10et toltam, de tök szép volt, végig a vízparton, szal megérte.

A délután kalandosra sikerült. Megérkeztem Pictonba. Ez tök jó, de helyi idő szerint éjfélkor kezdődött a Forma 1 időmérő, amit én nézni akartam, ezért igyekeztem olyan szállást találni, ahol adják (a SKY csomagban van a csati, de a minimálban nincs benne, és mindenki aki hirdeti, hogy van SKY-ja, csak azt veszi meg, legyen az 30.000 / éj motel….. ) Szal egy 2 óra császkálás után feladtam, és az első ócsó backpackers-be betértem. Hát képzeljétek el, nekik volt! (24 helyi dollárér) Bár a végére már mocsok álmi voltam, de azért jó volt újra látni (-: Remélem holnap is találok egy helyen Kaikoura-ban, ahol tudom nézni a futamot (bár a fene akar fennmaradni hajnal 3ig, de azért mégiscsak… ).

(Képek lesznek, de lemerült mindkét szett elem, és most töltöm, szal még nem tudom feltölteni, ráadásul itt fos a net is, szal lehet csak jövő hét vége felé lesz, de lesz.)

2010. március 8., hétfő

"Búcsúköpés"

Már másfél hete itt vagyok, hihetetlen hogy repül az idő. Még szerencse hogy van hátra jó sok (-: Múlt héten sikerült zsinórban másodszor elvesztenem a magyar bajnokság döntőjét, de hát ez van, kárpótol az, hogy itt lehetek (-: (Azoknak, akik azt gondolják, hogy ez túl negatív hozzáállás: zsinórban másodszor is 2. lettem a magyar bajnokságon!!!!)

A hétvégén megint Golden Bay-en voltunk, a sziklamászás, kajakozás, döglés a parton természetesen most sem maradhatott ki. Szombaton délután leléptem a "Búcsúköpés"-hez, a helyiek Farewell Spit-nek hijják, de magyarul tök vicces (-: Ez a déli sziget legészakibb csücske, egy 30 km hosszú benyúlás a vízbe. A "külső" oldalán végignézve nem látszik semmi, arra van az északi sziget, de minden bizonnyal túl messze, vagy rossz a szemem, vagy balszerencsém volt mert ködös volt az idő, vagy a szél felfújta a homokot, vagy az északi sziget elsüllyedt. Nem tudom melyik az igaz. De a lényeg, hogy van elég látnivaló ott is.

A szélessége a köpetnek a hosszához képest elenyésző, lehet vagy 100 méter talán. "Belül" sétálva a parton minden tök normális, homokos tengerpart, fák, stb. Aztán egyszercsak egy kis domb emelkedik, amin felmászva gyakorlatilag sivatagi érzésem támadt (habár még sosem voltam sivatagban). Fújt a szél mint állat, folyamatosan alakítgatva az ezernyi homokdűnét. A homoknak tök jó mintázata van, hihetetlen hogy a szél mire képes. A legvégén a cuccnak van egy világítótorony, de egyrészt nem akartam 60 km-t gyalogolni, másrészt nem is lehet odáig elmenni gyalog - csak úgy lehet eljutni, ha befizetsz jó sok pénzt és egy dűnejáró csodamobillal elvisznek odáig. De igazából tök felesleges, mert így is király.

A másik oldalon (nem az öböl felé) iszonyat király hullámok voltak. (Sztem itt mindig nagyon erős a szél, a kutya nem fogja fel, és csak úgy átszánt az egészen.) Sétálgatok vissza a parton, majd észrevettem hogy olyan 20 méterre a vízben van egy kis dombocska, ahol kb. bokáig ér a víz. Na gondoltam besétálok. Hát egészen érdekes élmény volt, merthogy a nagy hullámok persze átestek ezen a kis dombon, szal folyamatosan balra mászott a víz. De annyira sekély volt, hogy olyan érzésem volt mintha a föld csúszna ki alólam balra. Persze ez valszeg senkit nem fogott volna meg ennyire, de én imádom az ilyesmit (-:

Már vagy 3 órája sétáltam, és egy tábla fogadott: parkoló balra 25 perc balra, Pillar Point 1 óra jobbra (az egyik magas pont, ahonnan szép a kilátás). Mivel nem volt nálam semmi innivaló (én hülye), ezért vacilláltam hogy menjek e még kilátni, de úgy voltam vele hogy mér ne. Kb. 40 perc volt néhány photostoppal., és totál megérte (lásd képek). Aztán visszafele aszittem eltévedtem, mert az út a birkák közt vezetett. De nem, arra kellett menni. (A birkák persze fostak, az egyik, mikor felemeltem a kamerát hogy lefotózzam, elrohant a csába - nem tom pedig honnan benne ez a reflex, nem hiszem hogy itt vadásznának rájuk d-: ).

Na végül visszaértem a parkolóba, bevertem 1 liter innivalót, majd elindultam vissza a nyaraló fele. A Pingvinben vacsoráztunk, helyi "specialitás" valami Taharuni Tower vagy mi - hát gyakorlatilag egy csirkemellel töltött hamburger (-: De tök jó volt, megérte. Aztán még este visszajöttem haza, mert vasárnap reggel játszottam Tantrixot.

Képek

Na felifrikáltam egy adag képet a picasa-ra - végül a kiifrikal-nál döntöttem.  (a jobboldalon fut a slideshow is, meg a Linkek alatt is megtalálhatod akkor, ha már annyi post lesz, hogy ez nem fér ki a főoldalra (-: )
http://picasaweb.google.com/kiifrikal/

2010. március 2., kedd

Sziasztok!

Na, mivel olyan sok embernek igértem meg, hogy írok blogot, ezért írok (-: Nem igérem, hogy nagyon sűrűn lesznek postok, mert elég jó dolgok vannak itt ahhoz, hogy ne akarjak a gép előtt ülni.

Az elmúlt napok elég mozgalmasak voltak. 36 óra telt el a pesti felszállás és a nelsoni landolás közt, időzóna eltérés miatt pont 2 nappal később értem ide (-: Elég király... Mivel én nem hiszek a jetlag-ben, ezért kitaláltam hogyan érem el hogy ez maradjon is így: nem aludtam hongkongig, gondoltam majd alszok akkor, amikor újzélandon is éjszaka van, itt úgyis ez lesz. A terv jó volt, kb 1 órát ha aludtam, de az kellett is. A problem ott kezdődött, mikor nem tudtam elaludni Auckland felé... Hát ja, valszeg túl sok volt a kaja az előző gépen, és 11 óra ülés nem a legjobb érzés. De volt TV, és a 6 Jóbarátok részt megnéztem, ezalatt tudtam aludni 6x20 percet (-:
Végülis egész jól megúsztam, aztán még Nelson felé aludtam egy 45 percet kb., és este 9ig fennmaradtam, szal tul.képp nem volt jetlagem (-:

Másnap reggel már mentünk is a Golden Bay-re, ahol a nyaraló van. Hát mit ne mondjak, iszonyat királyul néz ki. Ja, odafelé megálltunk egy kis sziklamászásra, a vendéglátók nagy fanatikusok, saját mászófaluk van itthon (-: Sose másztam még igazi sziklán, de ahhoz képest egész jól ment. Vasárnap egy 30 méteres sziklára zavartak fel, kb 4 méter hiján meg is volt, de azóta sokat tanultam, szal legközelebb menni fog (-:
Szintén vasárnap reggel kimentem kajakozni, azt se csináltam még sose, de sose gondoltam volna hogy ez ilyen stabil. Aszonták vannak fókák nem messze, de nem találtam meg őket, csak egy csomó sirályt, meg egyéb helyi madarakat. Egy idő után kezdett nagyon melegem lenni, pedig ez reggel 9kor volt. Kiderült, hogy itt sokkal erősebb a nap mint máshol, mert sokkal kisebb a légszennyezés... Na mondom király, de azért még csoki nem vagyok d-:

Az élet nagyon nyugodt itt, senki nem rohan sehova. Például, délután elmentünk fél óra autózás majd fél óra séta után egy kávézóba meginni egy kávét (én ugye nem szeretem, de itt ez mást jelent, ihatsz bármit, ez csak egy kifejezés). A séta érdekessége, hogy a tengerben gyalogoltunk, az apály idején. Mivel fél órával korábban értünk oda mint terveztük, ezért odafele derékig ért a víz néhány helyen, de teljesen hihetetlen módon visszafele alig volt víz. Sőt! A tenger közepén egy édesvízű folyó csordogált le a hegyekből... Ez teljesen hihetetlen volt számomra, de megkóstoltam, és tényleg.

Tegnap reggel toltam egy rövid mászást, aztán én leléptem a Pupu Springs-hez, míg ők másztak tovább. A hely érdekessége, hogy azt állítják itt van a világ legtisztább vize. Én jól belelkesültem, hogy majd megkóstolom, de bakker, tilos, mert félnek valami dydimo betegségtől, ezért pár éve betiltották az összes kontaktot a vízzel, szal nem hogy nem ihatsz, meg se érintheted... Én meg jó turista akartam lenni, így nem is tettem. De azért elég jól nézett ki.

Aztán még ettől nem messze van valami vízerőmű, nem egészen értem hogy működik, valami áramoltatja a vizet rohadt gyorsan, de nem találtam meg a forrását, ki volt kapcsolva. Épp pakolták ki a melósok a dzsuvát a mederből. De az a kis domb olyan, mint egy őserdő, nagyon szépek a helyi növények, meg vannak madarak is. Az egyiknek KAKA a neve (-:

A hétvégén visszamegyünk a nyaralóba, kihasználjuk a jó időt (-: Ja, egyébként amin meglepődtem még, hogy itt vannak pingvinek... Bár még nem láttam, mert nincsenek nagyon szem előtt, de remélem még fogok.

Csináltam néhány képet, majd valahova fel fogom tölteni őket, vagy a blick88 as picasara, vagy ide a kiifrikal ra.

Amúgy ezt nem fogjátok elhinni, de 7kor kelek reggelente (-: