Na, hát ez is eljött, útra keltem megnézni a déli sziget többi részét, amit még nem láttam. Most jönnek a legjobb dolgok, legalábbis amik sztem királyak, némelyikre évek óta várok már (-;Na, hát ez is eljött, útra keltem megnézni a déli sziget többi részét, amit még nem láttam. Most jönnek a legjobb dolgok, legalábbis amik sztem királyak, némelyikre évek óta várok már (-;
2010. április 20., kedd
2010. április 10., szombat
Homokszemétládák aka sandflies
Amikor először hallottam a sandfly-okról, gondoltam nem lehetnek olyan durvák. Apró pici kis fekete szarok (kisebb, mint egy szúnyog, és nem is zümmög), amik a vizes, párás időt szeretik, és szíjják az ember vérét. Hát volt szerencsém találkozni jópárral, mindkét lábamon és kezemen voltak / vannak nyomai. Ráadásul sokkal lassabban tűnnek el, mint a szúnyogcsípés. És jobban is viszket. Még jó, hogy hoztam Fenistilt, így legalább nem olyan vészes (-: A múltkor a szálláson ahol aludtam, egy izraeli lány mesélte, hogy a haverja allergiás volt ezekre a cuccokra, és kétszeresére dagadtak a lábai – két hétig ágyban feküdt. Jó kis nyaralás Új-Zélandon d-:
Néhány helyen van Sandfly Point nevü hely, annyira szeretik őket a helyiek d-: Na oda tuti nem megyek...
Szal mindenkinek, aki utálja otthon a szunyogokat és szeretne egyszer idejönni, a következőt tudom tanácsolni:
1. ne jöjjön d-;
2. öltözzön fel úgy, hogy bár megsül, de nem látszik ki semmije
3. van egy spray, ami állítólag működik, de kitudja milyen kémiai cucc – mindenesetre Fenistil nem árt, ha van.
2010. április 2., péntek
A harc
Na, hát itt az ideje, hogy egy kicsit írjak a kertészkedős melóról. Mike-éknak van egy kéthektáros kertjük itt a ház mellett, tele növényekkel. A probléma (egész Új-Zélandon), hogy a skótok behoztak két gyomnövényt, melyek iszonyat gyorsan szaporodnak és elég agresszívak a többi növénnyel szemben (elszíjják az összes vizet előlük). Az egyik neve „gorse” – tövises rekettye – ezt ha jól emlékszem azért hozták be a skótok, hogy legyen valami skót itt. Nice… A másik, a „broom” – rekettye – seprűként használták (a seprűnek ez is az angol neve). Utóbbi kevésbé szar, mert nincsenek tüskéi, de a gorse az durva. Olyan vastag tüskéi vannak, hogy hihetetlen.
Miért harc? Hát mert vannak a szép új-zélandi növények, amik a „jók” és van ez a két gaz a „rosszak”. A gazokban az a jó, hogy 3 méternél nem nőnek magasabbra, míg a helyiek igen, szal ha sikerülne mindenhol magas helyieket küldeni harcba a gyom ellen, akkor kipusztulnának fény hiányában. A probléma, hogy nem elég simán kivágni őket, mert akkor csak megerősödnének – ezért mérget kell festeni a csonkra rögtön a vágás után, amikor még megpróbál vizet beszívni, de helyette mérget kap d-: Sajnos a föld tele van magokkal, így más megoldás nincs, mint harcolni folyamatosan! Egyébként totál átszellemültem, mindig mikor meglátok egy-egy gazt valahol, bárhol, legszívesebben kivágnám d-:
2010. március 29., hétfő
New Zealand Open
Múlt hétvégén volt az Új-Zélandi Asztali Tantrixbajnokság. 1 ausztrál, 9 új-zélandi és én vettünk részt. Első nap 11en játszottunk, másnap 9en (ketten nem játszanak interneten, csak otthon és csak az egyik napon akartak játszani). Pénteken egy kis sziklamászással és kajakozással edzettem a versenyre. Estére megjöttek a többiek is és együtt lementünk a faluba fish & chips-et tolni. Utána még játszottunk és beszélgettünk egy keveset, de aztán ment mindenki aludni, hogy kipihentek legyünk.
A szombati játéknap nagyon jól alakult (első kiemelt voltam, szal a győzelem volt a cél) mindössze 2 meccset vesztettem a 10ből. Fölényesen vezettem a csoportot, vagy 30 pont volt az előnyöm a második helyezett előtt. Este vacsi, Forma 1 időmérő (végre nem hajnal 1kor van (-: ). Vasárnap az első 5 körben 3at elbuktam, szal Mike egy kör erejéig meg is előzött, de aztán rontott, és újra első voltam. 3 kör volt a végéig. Mivel minden meccsem megnyertem, ezért maradtam is első d-: A trófea amúgy egy nagy fatáblaszerűség, jó nehéz, szal lehet extra bőröndöt kell, hogy vegyek hazafelé d-:
Tök jó volt az egész hétvége, jó volt találkozni az itteni játékosokkal (mivel ők nem nagyon jönnek Európába…). A környezet sokkal nyugodtabb volt, mindenki ott játszott ahol akart, semmi szigorú időbeosztás. De azért meglepő módon sokkal jobban elfáradtam a végére, mint ahogy az európai versenyeken szoktam.
Eredmények
Csoportkép
Eredmények
Csoportkép
2010. március 25., csütörtök
Barlang
Szerdán Mike elvitt barlangászni. Régen ők pár évig rendszeresen csinálták, csak aztán áttértek a sziklamászásra d-: Már előző nap elkezdte lökni, hogy már voltak akik nem mertek lemenni, merthogy tele van szűk járatokkal, tök sötét van, stb. Mikor odaértünk, és egy aprónyi lyuk tátongott a hegyen, elkezdtem tolni neki, hogy én ide le nem megyek d-: Totál bevette, szal már gondolkodott rajta, hogy na most mi legyen (40 perc autóval a helyszín, szal ha már ott vagyunk…). Na aztán mondtam neki, hogy csak szivattam, induljunk.
Aszonta, sose szabad elindulni 7 fejlámpa nélkül, mert ha elfogy a fény, akkor esélytelen kijutni. Én ezt nem hittem el, de azóta elhiszem d-: Amikor nincs felkapcsolva egyik kis pici fény sem, totál sötétség van. Nem úgy mint éjszaka, hanem teljesen, nulla fény (elvégre a hegy gyomrában van). Kb. olyan 3 órát voltunk lent, tényleg volt néhány szűk átjáró, de nem volt vészes.
A látvány gyönyörű, szebbnél szebb cseppkövek, a természetes állapotukban (nincs semmi emberi bent, korlát, tábla vagy ilyesmi). Szal tök közel is lehet menni, de azért letörni nem illik persze. Volt 3 nagyobb „kamra” vagy nem is tom mi, ahol igazán elvesznél ha nem lenne lámpa d-: De igazából még lámpával se könnyű, ha nincs térkép, én legalábbis nem emlékeztem merre kell kimenni, olyan nagy volt az egyik kamra. Ez a barlang egyébként 28 km hosszú, és a Takaka hegyben van. A hegyre zúduló összes csapadék egy kis folyóvá gyűlik össze, ami a hegy lábánál jön ki a sziklából.
Egyébként, néhány adat: Új-Zélandon az összes barlangban 5 fok van, és 100%-os a páratartalom. A kis túránk másnapján fedezték fel, hogy az eddig legnagyobb szintkülönbségű barlang (900 m) nem is a legnagyobb, mert egy másiknál találtak egy összekötő utat, ami átlépte az 1000 métert a tetejétől az aljáig!
2010. március 22., hétfő
Hanmer Springs és St. Arnaud
Hát, Hanmer Springstől többet vártam, bár nincs itt semmi, csak egy szabadtéri gyógyfürdő. De ez volt a cél, hogy oda elmegyek. Tök jó képek vannak róla a szórólapokon, olyan mintha a hegyoldalban a természetes tavakban döglődnének az emberek, meg minden. Szal vártam nagyon hogy kiáztassam magam (-:
A szállás az eddig a legjobb volt, annak ellenére hogy nem volt nagyon sok extra. A tulaj egy holland fazon, aki erre szenteli most épp az életét egy éve, hogy folyton ott van a hostelben (ő takarít, mos, stb.). A többi vendég nagyjából mind brit meg kanadai volt, nagyon jó fejek. 2 skóttal meg egy brittel másnap elmentünk a közeli hegyekbe az egyik erdei túrázást kiválasztva, kb. 4 óra volt. Ők még aznap leléptek Chch-ba, nekem meg nem volt kedvem továbbállni egyből a fürdő után, szal befizettem még egy estére.
A fürdőben csalódtam, de azért jó volt kikapcsolódni. Minden medence mesterséges volt, csak beleraktak pár sziklát. Volt 3 kis medence 40-41 fokos vízzel, 3 nagyobb 36 fokos és a többi meg mind hidegebb. Mivel este mentem (aszonták este tök jó, ami igaz is), ezért már hűvös volt a levegő, de nem volt zárt pihenő, így időm nagy részét medencékben töltöttem d-: A hely legnagyobb baja sztem hogy nagyon el van turistásodva, és ez a természetesség kárára történt. Van egy másik nem messze ettől a helytől, Maruia Springs, ami útba is esett, de nem akartam 2 egymást követő nap is fürdőzni, szal azt majd a következő trip során ejtem meg.
Másnap reggel elindultam St. Arnaud-ba, ami a Nelson Lakes nemzeti park egyetlen utcafaluja d-: Van 2 nagy tó, amiket hegyek vesznek körül. A szállás régen a „Yellow house” (sárga ház) néven futott, mindenki így ismerte, mivel nincs nagyon más a környéken, mindenki ott is szállt meg. Aztán megvette valaki, aki átfestette pirosra, valamint bazihosszú megjegyezhetetlen nevet adott neki. Nem tom megérte-e… De azért ott virít egy tábla, hogy a régi sárga ház d-:
Este lementem a tópartra, hátha van ott valami élet. Nem volt senki, csak egy német nő, aki ilyen világítós buzogányokat forgatott a levegőben. Tök jól tolta, aztán elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy már 3 éve itt él. Egyik évben a 3 nap karácsonyi banzáj után fogta magát, kilépett az állásából és vett egy repjegyet 3 hónapra dec. 27-én. Azért Új-Zélandra, mert volt ott egy földgömb és megnézte melyik a legtávolabbi pont d-: Valami kis faluban lakott, szal mindenki tudott róla, hihetetlennek tartották, hogy meglép a biztonságból ki a világba. Már otthon is motorversenyző volt, aztán mikor idejött elkezdett kiteszörfölni, ejtőernyőzni meg ilyesmi. Tök érdekes volt egy ilyen történetet hallani.
Másnap elmentem a Whisky vízeséshez, 45 méter magas és az alján van egy kis tó, majd elindul egy patak. A német nő mesélte, hogy a vízhozama nem túl nagy, éppenezért alá lehet állni d-: Na mondom ez kell nekem. Megérkeztem, a víz bazihideg, de én csakazért is felvettem a fürdőgatyám és megközelítettem az alját. Mikor aláálltam aszittem olyan lesz mint a dögönyöző a termálban, de nem, inkább szurkáló érzés volt, annyira szétoszlott a víz a levegőben d-: Na vagy két percig szivattam magam, aztán gyorsan megtörölköztem és felöltöztem.
Ez volt a kiskörút utsó állomása, délután az egyik ilyen bogyós kertnél ettem egy igazi gyümölcsfagyit (a szemem előtt tolták bele a gyümit a fagyiba, sose ettem ilyen jót), majd „hazamentem”.
2010. március 20., szombat
Christchurch
Kaikoura-ból Christchurch-be (vagy ahogy a helyiek írják Chch) majdnem végig az óceánparton vezet az út, nagyon jó kis utazás volt. Párszor megálltam, néhány helyen volt nagyobb fókakolónia, de ami nagyon tetszett, azok a hullámok (-: Bár a nyugati parton vannak a nagyobbak, én még ekkorákat se láttam. Hihetetlen belegondolni, hogy ez csak víz, folyamatosan jön ki a partra, majd megy vissza, és közben tök jól néz ki. Szal következő életemben ez az egyik opció, hogy hullám legyek. A másikról nemsoká (-:
Szal megérkeztem Chch-ba, kerestem egy szállást free wifi-vel (mert játszanom kellett tantrixot szerdán, és nem akartam 15 $-t fizetni 3 óráért), de végülis tök jó volt, a belvárostól kb. 15 percre a legnagyobb zöld park mellett. Maga a város sztem elég uncsi, pedig a déli sziget legnagyobb városa. Ami nagyon tetszett, hogy bár „nagyváros” (asszem 400 ezres) tele van növénnyel minden utca. Sőt, a házakat körülölelik a fák. Gyakorlatilag mindenhol ez van, igyekszenek megóvni a természetet amennyire csak lehet.
A főtéren van egy templom, nem túl nagy európai méretekhez képest, de itt azért annak számít (-: A négyszögletű tér minden csúcsánál van egy út, és kb. mindegyik utca kezdete valami turista dolog (tourinform, ajándékbolt, starbucks). Szal boomol a turizmus ezerrel. A templomot nehéz egyben lefényképezni, mert óriási poszter hirdeti a jövő évi rögbi világbajnokságot, amit Új-Zéland rendez (állítólag ők a legjobbak a világon) és ennek itt nagy hagyománya van, szal mindenki be van zsongva. A válogatott All Blacks néven fut (érdekesség, hogy idén a focivb-n is ott lesznek, az meg az All Whites csapat (-: ). Van egy nagy visszaszámláló is, hogy hány hét nap óra perc mp van hátra…
Az utcák közül 2-t érdemes említeni: az egyik a bevásárlóutca, csomó ember, gyorskajáldák, meg rengeteg bolt. A másik egy ilyen művészutca, a legtöbb épület valami művészeti dolog, múzeum, kiállítás, szobrok, stb. Jó hangulata van, de amúgy semmi extra. Van a városban egy villamos (városnéző) ilyen igazi régifajta. Bár nem szálltam fel, de tök jó, ahogy ott robog a városban a nevezetesebb pontokat érintve. Egyszer mikor megállt épp mellettem, láttam hogy egy babakocsis család felszállt, kivették a gyereket, majd a villamosvezető (egyben a szöveget is ő lökte) a villamos elejére felakasztotta a babakocsit, menetiránynak megfelelően, és úgy folytatták a tripet (-:
Csütörtökön elmentem az Akaroa öbölbe, kb 80 km Christchurch-től. Régen valami vulkán volt, ami krátert csinált a közepén, és oda beáramlik az óceán. Nem teljesen értettem, hogy hogy alakult ki, de mindegy is, tök jól néz ki. A végén van Akaroa nevű falu, ahol semmi nincs, csak egy háborús emlékmű az összes háborúnak állítva ahol új-zélandiak harcoltak.
Délután érdekes élményben volt részem. Az egyik Tantrixot árusító boltnak tetszett az ötlet, hogy a világbajnok bemutatózzon a boltban. Szal csináltak A2es posztereket, hogy megyek, kiakasztották a kirakatokba, meg minden. Mikor először megláttam, kicsit röhögtem, nem gondoltam hogy ennyire fogják tolni. Na aztán még a kocsihoz visszamentem pár dolgot összeszedni, egyszercsak az anyósülésnél egy nő kopog az ablakon. Na mondom ez meg mitakar. Kinyitom az ajtót, mire megkérdezi, hogy én vagyok e a világbajnok, mert látják a kocsi rendszámát (PL4Y www.tantrix.com) és aztán látták hogy Tantrix-os póló van rajtam. Mondom én. Erre aszongya, hogy a fia nagy fan, és csak ezért jöttek be a városba (25 perces út) hogy velem találkozzanak (-: A végén olyan 10-15 ember állt meg játszani, vagy csak megnézni mi folyik ott, de összességében nagyon jól szórakoztam. Érdekes érzés volt látni, hogy valaki örül hogy velem játszhat…
Na aztán olyan 2 óra játék után betoltam egy szendvicset meg egy forrócsokit, és elindultam Hanmer Springsbe, ahol 1 napot terveztem eltölteni, de 2 lett belőle!
PS: tudom, hogy megigértem a képeket, de korlátolt az internet, és hóvége van szal már nem sok adat maradt, így a feltöltést a köv. hónapban ejtem meg. Remélem kibírjátok ((-:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
